Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
MÁSODIK KÖNYV ben s ezért tartja föladatának arra törekedni, hogy Krisztus a kereszténynek lelkét mint tiszta, szeplőtelen arát jegyezhesse el magának.1 2. A valóság és az eredeti mindig tökéletesebb a jelképnél és másolatnál. Hasonlókép Isten és a lélek egyessége bensőbb mint a férj és feleség viszonya. A test és vér rokonságánál bensőbb Isten egyesülése a lélekkel egy szellemben : «A ki a paráznához ragaszkodik — mondja az Apostol egy testté lesz vele; a ki pedig az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek ő vele».2 A mily magasan van a lélek a test fölött, a mily végtelenül magasan áll Isten minden teremtmény fölött, ép oly mértékben haladja túl Isten és a lélek viszonya a vőlegény és ara viszonyát. Sőt a lélek emez egyesülése Istennel egy lélekké oly igaz és oly benső, hogy ehhez foghatót az egész teremtett világban nem találunk. Isten szerető karjaival öleli át a lelket, betölti, áthatja saját leikével, oly erősen fűződik hozzá, hogy semmiféle hatalom az égben, földön és a föld alatt el nem szakíthatja tőle. Csak maga a lélek bonthatja föl ezt a szövetséget, a midőn rosszakaratúlag megtagadja a hűséget Istenének. 3. Mindenesetre kimondhatatlan valami ránk nézve az, hogy Isten a mi atyánk, testvérünk és barátunk. Ezeket a boldogító neveket mind, sőt ezeknél többet is magában foglal azon elnevezés, melylyel Isten a lélek vőlegényének mondja magát. Isten aráját az Énekek Énekében és a zsoltárokban majd testvérének, majd barátnőjének, majd leányának nevezi. De a leg> Kor. II. 11, 2. 2 Kor. I. 6, 16. 17. 09 Az isteni malaszt fensége. 14
