Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
208 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE sága, mert Isten szeretetét érdemelhetjük ki vele. Buzdítás ez nekünk, hogy Istennek szeretetét kiérdemelni iparkodjunk, hisz oly csekély áron szerezhetjük meg. TIZEDIK FEJEZET. A mulaszt lelkünket Isten arájává teszi.. 1. Láttuk, miképen lesz Isten a malasztban atyánk, testvérünk és barátunk. A következőkben látni fogjuk, hogyan léphet oly viszonyba velünk, a melynél bensőségesebbet az emberek közt nem találunk. Isten mindenünk akar lenni, velünk a lehető legszorosabb egyezségre akar lépni. A menyasszony és vőlegény, a férj és feleség között a viszony a lehető legbensőbb, úgy természetéből mint az isteni parancsból kifolyólag, a mely így hangzik : «Az ember elhagyja atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testben».1 Ezt a szoros viszonyt valósítja meg a malaszt a lélek és Isten között a legfőbb és legtökéletesebb módon. Istennek határtalan szeretete kívánja a benső egyesülést a lélekkel, melyet természetfölötti szépségbe öltöztetett. A házasság az Apostol tanítása szerint azért oly nagy szentség, azért oly szent jele és eszköze a malasztnak, mert az egyesülést Krisztus és az egyház, következőleg Isten és a lélek között is jelképezi. Ezért állítja szemünk elé az Apostol Krisztus viszonyát a keresztényhez a jegyesek szövetségének képé1 Efez. 5, 31. - Móz. I. 2, 24.
