Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 111 áldozatokat hozni. Ha azt mondaná, hogy a malaszt kiérdemlésére mindazt el kell szenvedned, a mit ő szenvedett, akkor szavára el kell hinned, hogy a malaszt megéri ezt az árt, hisz az örök igazság biztosít róla. Nem is hiteget üres szavakkal. Tényekkel igazolta, hogy a malasztért kelleténél többet a véghetetlen felségéi Istenember sem szenvedhet. Hidd ezt s be fogod látni, hogy a malaszt nagy értékével semmi arányban sem állanak azok a csekély szenvedések, melyeket érte eltűrsz. Ha tűrnöd kellene mindazon fájdalmakat, melyeket az Üdvözítő szenvedett, még akkor sem érdemelnéd ki a malasztot legcsekélyebb mértékben sem. Adj szived mélyéből fakadó hálát Üdvözítődnek, hogy érted szenvedett. 'Igyekezzél a szenvedő Üdvözítőhöz lehetőleg hasonló lenni. így adhatod bizonyítékát annak, hogy mennyire becsülöd a malasztot. 8. Mindenesetre nagy kincs az, a melyért Isten fia életét is szívesen föláldozta. Krisztus azonban még ezt az árt is csekélynek találta s még tovább ment. Hogy mennél többen részesüljenek a malasztban, s hogy az emberekben mennél erősebb gyökeret verhessen a malaszt, szentséget és áldozatot rendelt el, mely nem egyéb, mint megváltásunk ára, Krisztus teste és vére. Keveselte egy születését, halálát és eltemettetését. Sokszor, számtalanszor, minden órában és az egész földkerekségén akart újból születni a pap kezei közt. Naponkint újból kívánja bemutatni a kereszt áldozatát az anyaszentegyház oltárain s újból akar eltemetkezni, de már ezentúl a hívek szivében. Fájdalom, mennyi tiszteletlenséget kell e szentség
