Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
112 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE ben is folyton eltűrnie. El kell szenvednie azt, hogy Istenről megfeledkezett papok tisztátlan kezükkel érintsék, hogy elhanyagolt oltárokon adjanak neki lakást, hogy bűnnel és aljassággal fertőzött lélek is magába fogadja. Mennyi hanyagságot, hidegséget kell részünkről tapasztalnia. Hanyagságunkban elmulasztjuk azt is, hogy a szentmiseáldozaton résztvegyünk s így magunknak a malasztot biztosítsuk, sőt ha meg is jelenünk a szentmisén és az Oltáriszentséghez járulunk, oly lanyhák és oly közönyösek vagyunk, mintha mindezeknek reánk semmi jelentőségük sem volna. Mindamellett Isten fia naponta leszáll a mennyből a földre. E nagy csoda művelésére az a forró vágy készteti, hogy bennünket a malasztban részesítsen, az a reménye serkenti, hogy az állandó áldozat szemléltetésével a malaszt nagy értékének becsülésére fog tanítani. 9. Ha a malaszt benső értéke nem is volna oly nagy, hogy ily mérhetetlen áron szerezze meg nekünk az Üdvözítő, akkor is végtelen értékűnek kellene lennie szemünkben azon nagy ár miatt, melyet az Üdvözítő oly nagy szeretettel fizetett érte. Azokat a javakat meg szoktuk becsülni, melyeket nagy fáradsággal és sok áldozattal szereztünk. Az ár, melyet értük fizettünk, növeli és megkettőzi értéküket. Midőn Dávidot hadjárat alkalmával szomjúság gyötörte, néhány katonája sok veszély között szerzett neki kevés vizet. Az önmagában nem nagy értékű italt azon körülmény miatt, hogy katonáinak nagy áldozatába került, sokkal többre becsülte, sem hogy maga megigya, hanem föláldozta Isten-
