Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
108 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE nek szintén határtalan értéke van, mert az isteni természet részeseivé tesz bennünket. 4. Szégyenletes árulás fosztotta meg az embert a malaszttól, melyet Isten végtelen szeretetéből kezdetben adott az embernek. Most Isten hasonló, sőt még nagyobb szeretettel vissza akarta szerezni az embernek az elvesztett malasztot. E célra mindent fölajánlott, a mit végtelen bölcseségében kigondolhatott és adhatott. Tervet gondolt ki, mely annyira új volt, hogy a mennyei seregeket ámulatba ejtette. Ember akart lenni, hogy az embereket Isten gyermekeinek méltóságába visszahelyezze s atyai ölébe visszavezesse. Csodálkozással látjuk, hogy Isten fia mennyei atyjának trónusát elhagyja, az elveszett szolgákat országának végső határain is fölkeresi és a názáreti szegény hajlékban anyai méhbe zárkózik. Csodáld őt, ki az angyalok mellőzésével mélyebbre alázza magát s a legnagyobb buzgósággal veszi magára az emberi természetet ezerféle bajával és szenvedésével. Azt gondolod, hogy ily nagy, elgondolhatatlan áron magának akart üdvösséget, életet, boldogságot és uralmat szerezni? Tévedsz, mert nem akart egyebet, mint megszerezni a malasztot, melyet az ember oly kevésre becsül. Nem sokait semmi áldozatot, semmi árt. Nem magáért, hanem értünk hozta az áldozatot. Azt pedig bizonyára senki sem teszi, hogy oly javakért, melyeket saját áldozatai árán másoknak szerez, kelleténél többet fizessen. Kimondhatatlan nagyértékű kincsnek kell lennie annak, melyért valaki annyit áldoz, mint Isten fia a malasztért. 5. Isten egyszülött fia, ki mindenttudó bölcseségé-
