Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

ELSŐ KÖNYV

109

ben a dolgokat igaz értékük szerint becsüli, kész volt ily drága áron megszerezni nekünk a malasztot. Mennyire kell magunkat szégyenlenünk, hogy azt oly könnyen nélkülözzük s nem is érezzük hiányát, ha elvesztettük. Minden pillanatnak, melyben malaszt nélkül élünk, borzasztóbbnak kellene ránk nézve lennie, mint a pokolnak. És mi napokon, heteken, hónapokon át nyugodtan tudunk aludni, enni, játszani, élvezni a bűn állapotában. A nagy Isten a megsemmisülésig alázza meg magát, hogy az elvesztett malasztot nekünk visszaszerezze, s mi hálátlan halandók, kiknek oly nagy szükségünk van reá, engedünk a kevélység és hiú gyönyörök kisértéseinek s bűneinkkel, gonosztetteinkkel elvesztegetjük az égi kincset.

6. Nem volt elég, hogy Krisztus alászállott a mennyből a földre, hanem harminchárom éven át akart emberi alakban szenvedni és fáradni, hogy nekünk kiérdemelje a malaszt kincsét.

Emberi természetében is Isten fia volt, a miért is minden cselekedetének isteninek, tehát végtelen érdeműnek kellett lennie.1 Drága vérének egyetlen cseppjé- vel elnyerhette volna bűneink bocsánatát, a mennyei Atya iránt föllángoló egyetlen szeretettényével, az Atya dicsőségére végbevitt egyetlen cselekedetével megszerezhette volna számunkra a malasztot.2

1 Thom., 3, q. 48, a. 2 ad 3. Aversa, Incarnat, q. 19, sect. 13. Gotti, Theolog. XII, 77. és köv. Joann, a. S. Thom. VII, d. 2, a. 1. Becanus, Summa de Incarnat, c. 14, q. 1. Pesch, Praelect. IV, 211 és köv.

2 Clemens VI., Bulla Unigenitus Dei filius (Extravag. comm. 5, t. 9, 2).