Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
107 fölmondja a szolgálatot. Isten végtelen bölcseségében, mindenhatóságában és jóságában tehetett volna-e többet, mint a mit valóban megtett, hogy nekünk a malasztot megszerezze? Adhatott volna-e érte többet annál, a mit adott? Egyszülött fiát,saját vérét, végtelen értékű életét nem kímélte. 3. Mi következik azonban ebből ? Csak tékozlásból vagy meggondolatlanságból fizethet valaki csekély értékű tárgyért aránytalanul nagy árt. Senki sem lehet oly vakmerő, hogy Istent ilyesmiről vádolja. Isten azonban nem habozott fiának életét föláldozni, hogy azzal az éltető malasztot megszerezze. Pedig Isten fiának élete személyének végtelen méltóságánál fogva isteni élet. Istent nem vádolhatjuk, hogy tékozló lett volna vagy a mit ajkunk kimondani sem akar, hogy meggondolatlanul cselekedett volna. Épen azért el kell fogadnunk azt, hogy a malaszt élete, melynek ára isteni élet volt, ugyanolyan értékű, mint az isteni élet, sőt lényege szerint egy másik isteni élet. Valóban az is. Az ég és föld minden pompájával, élő lényeinek nagy számával nem volt érdemes arra, hogy Isten fia vérének egy cseppjét is föláldozza érte. Értünk életét is föláldozta, mert meg akarta mutatni, mennyire becsüli Isten gyermekeinek életét. Igazolni akarta, hogy lelkünk ékességének, a malasztnak ép oly végtelen értéke van, mint szent teste isteni vérének. Ez meg is felel az igazságnak. Ha Krisztus testi életének végtelen nagy méltósága van, mivel isteni személynek az élete, akkor a malasztból fakadó életELSŐ KÖNYV
