Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
EI.SŐ KÖNYV 99 élettelen tagnak lenni. Ily tagot a testről teljesen le szokás metszeni, bár ekkor sem veszítjük el az eltö- rülhetetlen jegyet, melylyel a keresztség Krisztushoz fűz. Ez a jegy azonban ekkor nem az áldás, hanem az átok és kárhozat jegye. A szentségi jelleg tehát egyszerűen Krisztus testének tagjaivá, a malaszt pedig életteljes tagjaivá tesz. A malaszt életet ád, a mint Isten lehelete Ádám testébe is éltető lelket öntött. A szentségi jelleg Krisztus alakját, a malaszt Krisztus életét adja meg nekünk. A malaszt a keresztényt nem csak a jelen életben részesíti Krisztus szenvedéseinek és halálának érdemeiben, hanem a jövő életben meg is dicsőíti s Krisztussal a jelen és jövő életre egyesíti. Mondd keresztény hivő, mit nem tennél, mit nem szenvednél, mit nem áldoznál érte, hogy Krisztustól, az Istenembertől, a királytól, az atyától, a testvértől, az emberi nem fejétől, koronájától és gyönyörűségétől e világ meg ne fosztassék? Ezt mind elveszítjük, ha a malasztot eltékozoljuk. Egyedül attól féljünk, hogy Krisztustól elszakadunk és csak azt az egyet kívánjuk, hogy a malaszttal vele egyességben maradjunk. Ebben a tekintetben követnünk kell a szenteket, kik oly szeretettel csüggtek Krisztuson és annyira igyekeztek őt követni, mintha nélküle nem is élhettek volna. Nizzai szent Gergely mondja: «Mindent árnyéknak, játékszernek és álomnak kell becsülnünk, mert a malaszttal szemben minden csak üres, hiú semmiség.»1 1 Greg. Nyss., Orat. 1 in 40 Mart. (Migne, PP. Gr. XLVI 764 c). 7
