Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

100

AZ ISTENI HALASZT PENSÉOE

TIZENHARMADIK FEJEZET.

Isten anyjának méltósága és a malaszt.

1. A megtestesülés titkában nem emberi személy, hanem csak emberi természet emelkedett isteni méltóságra. Isten anyjának méltósága azonban emberi személynek lett kiváltsága. S azért e kitüntetést könnyebben állíthatjuk párhuzamba azzal a kiválósággal, mely- lyel a malaszt ruház fel minket.

2. Minden félreértés kikerülése végett mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy Máriában a malasztot istenanyai méltóságától elválasztanunk nem lehet.1 Épen abban rejlik a szeplőtelen fogantatásról szóló tanítás mély értelme, hogy nem lehet pillanatot feltételeznünk, melyben Mária a malasztot nélkülözte volna. «Isten elválaszthatatlanul egyesült vele,» olvassuk szent Methódiusnál.

Mária Isten fiával közölte az emberi természetet. Ennélfogva minden teremtménynél inkább igényelhet jogot arra, hogy az isteni természetből részesüljön, a mi a malaszt közvetítésével történik. Isten anyja egyesült legbensőbben fiával, kit szűz méhében fogant és kilenc hónapig szíve alatt hordott. E benső egyesülésnél fogva a fiú jogai, javai és szentsége egyúttal az anyáé is. Ő az, kit szent János titkos látomásai szerint a malaszt napjának nem távolról jövő sugarai világítanak meg, hanem kit a nap körülövez.2

Az Isten anyjának lelkét betöltő malasztnak hármas

1 Scheeben, Dogm. III. 489 és köv.

2 Jel. 12, 1,