Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
98 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE boljuk a mennyei élettől és vadállatoknak dobjuk oda martalékul. Bűnös könnyelműséget követünk el, ha eltűrjük, hogy a malaszttól megfosztassunk. Még bünösebb lesz ez a könnyelműség, ha könnyen eldobjuk és Isten ellenségének szolgáltatjuk ki a malasztot most, miután lelkűnkbe a szentségi jelleggel Krisztus költözött mint kezes azért, hogy az égnek és földnek semmiféle hatalma a malasztot tőlünk el ne ragadhassa. Azért figyeljük meg, miként oktat bennünket Nazianzi szent Gergely az ördög támadásainak leküzdésére : ha a birtoklás vágyával kisért és a világ minden gazdagságát jutalmul kínálja neked imádásáért, akkor vesd meg a szegény koldust és bízva lelked szentségi jellegében mondd neki, én is Isten hasonmása vagyok, mint te, csakhogy a kevélység még nem taszított le a mennyei dicsőség trónusáról, mint téged. Krisztust magamra öltöttem, imádj tehát inkább te engem. Hidd el, e szavak meggyőzik és szégyenében elrejti magát a sötétségbe.1 12. Végre fontold meg, keresztény olvasóm, hogy a malaszt nélkül semmi hasznát sem veszed méltóságodnak, mely, mint Krisztus titokzatos testének tagját megillet. Csak a malaszt ad igazi értéket, malaszt nélkül méltóságod csak nagyobb romlásodra szolgál. Csak abban az esetben válik hasznodra az, hogy a keresztség szentségi jellege Krisztus testének tagjává tett, ha Krisztus szelleméből és életéből is kiveszed részedet. Krisztus testének tagja lenni, bizonyára nagy méltóság, annál nagyobb becstelenség azonban, testén 1 Greg. Naz., Or. 40, 10 (Migne, PP. Gr. XXXVI, 372).
