Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincötödik fejezet
503 avatásának huszonharmadik évfordulóját sem tudták megünnepelni, mert a köztársaság fegyverei 1793-ban Annecy-nek mindkét kolostorából kiűzték a szerzetesnőket. A katholikus papság számkivetésben vagy fogságban nyomorgott. Az egyházakat hűtlen papok foglalták el, ők őrizték szalézi szent Ferenc és szent Chantal testét. Mi lesz a szent ereklyékkel, midőn Franciaország templomait lerombolják, apostolainak, vértanúinak, szüzeinek csontjait a csatornákba vetik? Négy jámbor annecy-i polgár elhatározza, hogy a szent ereklyéket megmentik a megszentségtelenítéstől. Megérdemlik, hogy nevöket a késő kor is tisztelettel említse: Burquier, Amblet, Rochette és Belleydier. Éjjel kiásták két klarissza apáca holttestét, hogy szalézi szent Ferenc és szent Chantal helyére tegyék. Oly ügyesen intézték dolgukat, hogy a szakadár papság észre sem vette a cserét, bár tudta, hogy a két koporsó Annecy két legnagyobb kincse.1 így óvták meg a két szent testet a meggyalázástól. A zavarok idején Amblet házában pihentek a padlózat alatt. A két szivet is csodálatos módon őrizték meg. Szalézi szent Ferencé Lyonban volt, szent Chantalé Moulins-ban. Midőn szalézi szent Ferenc holttestét, meghagyásához híven, Annecy-be vitték, szivét Lyonban kellett hagyni, különben a nép meg nem engedte volna, hogy a drága kincstől megfoszszák. így tettek Moulins-ben is, hol a szent alapítónő utolsót sóhajtott. A párisi nővérek követelték szivét, mert nekik Ígérte 1 Relation de la translation des reliques de saint François de Sales et de sainte Chantal. Annecy, Burdet 1826. HARMINCÖTÖDIK FEJEZET.
