Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincötödik fejezet

504

SZENT CHANTAL ÉLETE.

a szent, de Montmorency asszony lépéseket tett a királynál, hogy megtarthassák a kincset. Törekvését siker koronázta. Az autun-i püspök katonás hangú levelet írt neki, melyben kijelentette, hogy ezért az ereklyéért érdemes harcba szállani, azért inkább meghal a zárda kapujánál, de nem engedi, hogy a szent alapítónő szivét bárki is elvigye.1

Mikor a forradalom kitört, a lyoni nővérek Velencébe vonultak s a kis köztársaság védelme alatt zárdát alapítottak és kápolnát építettek. Szalézi szent Ferenc szívét menyezet alatt drágakövekkel díszített kristály- ereklyetartóban őrizték. A moulins-i nővéreket ugyanaz a vihar szórta szét. Később Charité-sur-Loire-ban, majd Neversben találkoztak s mindenüvé magukkal vitték szentünk szivét aranynyal ékesített kristálytartóban.

Velencében és Nevers-ben van ma is a két drága ereklye. Az idő kiszárította testöket, de szivök fölött nem volt hatalma. Két század múlt el, s mintha még mindig éreznének. Szalézi szent Ferenc szelíd, jó, könyörületes szivéből gyógyító, illatos olaj folyik, melyet tisztelettel gyűjtenek, hogy vele enyhítsék a fájdalmakat, kivált a lélek fájdalmait. Szent Chantal szivét az Isten máskép dicsőítette meg. Ez a szív, mely annyira szeretett és annyit szenvedett, nagy dolgokért hevült

! Leveléből kiérezzük, hogy a püspöki ruha alatt katonás szív dobog. «Asszonyom, érdekemben áll, hogy a moulins-i házban őrizzék Chantal anya szivét. Érdekem kötelességemmé teszi, hogy ha a király máskép nem határoz, összes barátaimmal inkább meghaljak a zárda kapujánál, minthogy a szivet onnan elvigyék. A nagy kincsért megvívhatunk egy ütközetet.» (Vie de Mme de Montmorency, 188.j