Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincötödik fejezet

HARMINCÖTÖDIK FEJEZET.

491

asztalnál étkezett, tetjesitette az apácák minden, bármenynyire fárasztó szolgálatát s ezentúl teljes egészségnek örvendett.

A harmadik gyógyulás a római Rossi Kláráé. Anyját, ki sorvadásban szenvedett, haláláig nem hagyta el. Tőle kapta a betegséget: állandóan heves láz, fejfájás, undor, nehéz lélekzés gyötörte, nem tudott jobb oldalán feküdni, állandó köhögés kínozta, gyakran véres genyet köpött, torkában genyes daganatok támadtak, melyek majd megfojtották. Aszkóra napról-napra súlyosbodott, hangja elhalt, folyton gyöngyözött rajta a hideg veríték, teste lesoványodott, ereje egyre csökkent. Plébánosa, kinek kezéből már fölvette a haldoklók szentségeit, nemcsak meg volt győződve közel haláláról, hanem már halottnak is tartotta, mert ajkaihoz égő gyertyát tett, hogy lássa, lélekzik-e még. Ekkor a leány, kiről már kilenc hónapja lemondtak az orvosok s a kit már eltemetni is akartak, segítségül hívta Isten tiszteletreméltó szolgálóját és szokás szerint kilencedet tartott tiszteletére. Harmadik vagy negyedik nap a baj szűnni kezdett : láza, hideg verítéke, álmatlansága és köhögése elhagyta. Visszanyerte színét, étvágyát, erejét, míg végre a világ bámulatára teljesen fölgyógyulva hagyta el szobáját.

A negyedik gyógyulás Trochon Eugéniával történt, ki szintén Visitatio-rendű apáca Saumur-ban, az anjou-i egyházmegyében. Három évvel azután, hogy az ifjúkorba lépett, mindennapos hideglelés és görcsös köhögés vett erőt rajta. Később mellszorulásban szenvedett, mely lélek- zését meggátolta. Belehalt volna, ha érvágással nem segítenek rajta, a melyet nyolc éven keresztül gyakran, néha napjában többször is meg kellett ismételni. Hasztalan volt minden orvosság. A hányást ingerlő szerek nem segítettek, csak súlyosbították baját. A rossz nedvek jobb oldalába húzódtak s azt hosszabb időre megbénították. Kezét-lábát