Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincötödik fejezet
489 tékainak kell pótolniok, azért nem fogunk a boldoggá- avatáshoz, míg előzetesen, szemtanúk útján be nem bizonyítanak négy csodát, az 1741. április 23-án kiadott rendelet értelmében. Rendeletünk a De canonisatione Sanctorum páduai kiadásában a IV. könyv VI. fejezetének I. részében az 1. pont alatt található. Az erények elismerése után annak rendje és módja szerint kezdetét vette a csodák megvizsgálása, a melyek Isten tiszteletreméltó szolgálójának közbenjárására történtek. Az ügyet a szent szertartások gyülekezetének tanácsosai elé terjesztették, 1745. január 26-án az első, 1746. szeptember 5-én a második előkészítő gyűlésben, majd 1748. julius 11-én a rendkívüli gyűlésen, melynek föladata volt a tárgynak még nagyobb megvilágítása. Végül folyó év 1751. julius 13-án a Mi jelenlétünkben megtartottuk a teljes ülést, melyen nemcsak a tanácsosok, hanem tisztelendő testvéreink, a bíborosok is leadták szavazataikat. Az a kérdés volt napirenden : A szóban forgó esetben vannak-e hiteles csodák és melyek azok? A kérelmezőktől előterjesztett sok csoda közül, melyek a megelőző gyűlések tárgyát képezték, négy gyógyulást választottunk ki, a melyeket a tudós biztosok buzgó ima után legjobb meggyőződésök szerint habozás nélkül csodásaknak ismertek el. íme a gyógyulások története : Morei Gabriella Angelikának, ki később Avallon-ban, az autun-i egyházmegyében, a Visitatio rendjébe lépett, születésétől tizenötéves koráig jobb csípője, combja és lábaszára félaraszszal rövidebb volt a balnál. Mindenki láthatta, mennyire sántít, mert teste egészen jobbra hajlott. Egy pillanatig sem tudott térdelni, ha jobb térde alá kis vánkost, vagy más támasztékot nem tett, még kevésbbé járni, ha jobb cipőjének sarka nem volt sokkal magasabb, hogy így a földet érje s lába támaszpontot nyerjen. Jobb lába azonkívül sokkal véznább és érzéketlenebb volt HARMINCÖTÖDIK FEJEZET.
