Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

HARMINCKETTEDIK FEJEZET.

413

a trónra. Nyíltan megvallotta ezt a királynénak s vigasztaló szavakkal kérte, nyugodjék meg Isten akaratán. A következmények mutatták, mennyire megbizhatók a látomások, melyeket a szentek Istentől nyernek.

Chantal anya 1638. szeptember 30-án vonult be Turinba. Itt is ismétlődtek a jelenetek, melyeket már sokszor megcsodáltunk. A szent asszony minden nehézségen győzedelmeskedett. A pápai követ meglátogatta s néhány órai társalgás után megszabadult minden előítéletétől, melyeket téves tudósítások keltettek benne a kevéssé ismert Visitatio ellen. Megnyerte a másik két tekintélyes férfiút is, kik évek óta ellenkeztek a tervvel, de látva a szentet, készségesen járultak hozzá. Mégis hét hónapba telt, míg a vállalat sikerült. Más, kevésbbé ügyes és szerencsés kéz alig vitte volna dűlőre. Ha az alapítás gondjai nem foglalták le idejét, meglátogatta a templomokat, melyekben igen sok az ereklye, és a kolostorokat, nevezetesen az annun- ciaták és karmeliták zárdáit s erényes életre serkentette a piemonti hölgyeket, kik sűrűén látogatták a turini Visitatio társalgótermeit.

Közben háborús hírek keringtek Piemontban, s Guérin Justus genfi püspök írt Chantal anyának, hogy haladéktalanul térjen vissza. A szent azért még utoljára maga köré gyűjtötte a nővéreket, lelkesülten buzdította őket az összes erények gyakorlására: az alázatosságra, a szabályok szeretetére, egyetértésre egymás között, tiszteletre az annecy-i ház, a rend anyaháza iránt. Sorra ölelte őket, mindegyiknek egy képet nyújtott át, melyre maga írt néhány sort vigasztalásukra és épülésökre; azután sírva adta rájok áldását. Nagy