Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

414

SZENT CHANTAL ÉLETE.

fa tövében, a reggeli szórakozás idején játszódott le az érzékeny búcsúzás. Gyakran beszélt itt s a nővérek leikébe lövette azt az égi fényt és szent lelkesedést, mely önleikét betöltötte. Megesett, hogy «arca fénylett, mint a csillagok». Ezóta a tisztelendő anyáról nevezték a fát s rajta is maradt e név. Helyére később kápolnát építettek és képet függesztettek falára, mely Chantal anyát ábrázolja, a mint szalézi szent Ferenc- től a rend szabályait átveszi.

Turinból 1639. április 19-én indult el s Pignerolba ment, hol csak keveset időzött, annyira sürgették, hogy Piemontból távozzék. Mivel a suz-i szoros el volt zárva, a Dauphiné felé vette útját s Embrun-ön át tért vissza Annecy-be. Az embrun-i Visitatióban nyolc napi pihenőt tartott. Husvét napján, április 24-én, a reggeli szórakozás idején elragadtatással beszélt e nap titkáról ; arca egészen kigyult ; két kezével térdeire csapott s így szólt : «Alleluja, nővéreim, alle- luja !»1

Folytatta útját, de nagyon nyugtalanította a gondolat, hogy a piemonti kolostorokat nagy veszély fenyegeti. Viktor Amadé halála külső és polgári háborút jelentett. Két párt versengett az uralomért, mert csak kiskorú fiú maradt hátra. Az egyik Spanyol- országot, a másik XIII. Lajost hívta segítségül. A francia és spanyol hadsereg tehát harcra kelt, a csata síkja Piemont volt. Elgondolhatjuk, mennyire aggódott Chantal anya annál is inkább, mert a közlekedés megszakadt s hónapok múltak el minden híradás nélkül !

1 Fondation inédite de la Visitation d!Embrun.