Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

412

SZENT CHANTAL ÉLETE.

tatlan megdöbbenés vett erőt a szemlélőkön. Eszökbe jutott, mit a hír terjesztett e szerencsétlen botrányos életéről, és megértették, hogy ez az Isten ujja, mert az Úr nem tűrhette, hogy a sátán hitvány szolgája olyan értékes terhet hordozzon.»1

Az apácák később meghallották, hogy ezt az embert száműzték hazájából, s mikor visszatért, elfogták, bíróság elé állították és bűnei engesztelésére halálra Ítélték.

Nem mondjuk el apróra az ünneplést, melyben Chantal anya Aosta völgyétől Turinig részesült. Ugyanazok a jelenetek ismétlődtek mindenütt. Útja mentén ágyúkat sütöttek el, püspökök üdvözölték, mint «a legnagyobb kincset, mely akkor a világon volt». Fejedelmek, fejedelemasszonyok csatlakoztak kíséretéhez, a tömeg térdre borult és áldását kérte.

Turinba érkeztekor a királyné követe várta s sürgetve kérte, hogy jöjjön azonnal egyik vidéki kastélyba, hol a felséges asszony haldokló elsőszülöttje mellett virrasztóit. Chantal anya tüstént elindult. A lesújtott anya nagy tisztelettel fogadta s a beteg herceg ágyához kisérte. Nyíltan kijelentette, hogy ha Chantal anya imádkozik gyermekéért, bizonyosan meggyógyul. Alig térdelt szentünk a beteg mellé, benső sugallatot érzett, hogy a királyné második fiáért, Károly Emmanuel- ért imádkozzék, azért nem mert a beteg egészségéért könyörögni. Fölkelt abban a biztos meggyőződésben, hogy Isten a király második fiát hívta meg

1 Szalézi Péter Ferenc aostai püspök levele XIV. Benedekhez, Chantal anya szenttéavatását kérő levelek gyűjteményében.