Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

372

SZENT CHANTAL ÉLETE.

rolta többé, hanem mindig az utolsó helyet kereste; térdre borulva fogadta a főnöknő áldását és a többiek sorában hallgatta meg az intelmeket. Mosolyogva mondta, nem azért jött, hogy a nővéreket erényességre tanítsa, hanem hogy tőlük tanuljon.

Közelgett a tavasz. Chantal anya türelmetlenül várta, hogy folytathassa a kolostorok általános látogatását, melyben betegsége és a hideg tél akadályozták meg. Utjának fontosságát mindjobban átlátta. 1636. április elején utazott el Párisból Marchez gyóntató, Favre anya és Chaugy nővér kíséretében, a Champagne-on át vette útját. E tartományban csak egy kolostor volt, melyet Favre anya nagy fáradság árán alapított Troyes- ban. Április 12-én érkezett ide Chantal anya. Megszólaltak a harangok. A nővérek díszes menetben vonultak eléje, élőkön a kereszttel és a Benedictust énekelték. A szentnek nem tetszett a fogadás, folyton mondogatta nekik: «Hagyják abba!... hagyják abba!» De nem ért célt. A nővérek, kik közöl sokan még nem látták a szentet, örömmámorban úsztak. Az egész napot társaságában töltötték, a legnagyobb tisztelettel vették körül, föltárták előtte szivöket, előadták aggodalmaikat és ezer tanácsot kértek tőle a tökéletes életről, melyre minden igaz apáca őszintén törekszik. Chantal anya aztán a legaprólékosabb gonddal vizsgálta végig a házat, hogy meggyőződjék, megtartják-e a rend szabályait.

Csak egy dolog bántotta. Akkor építették a kolostort, és az építőmester — mint rendesen — ki akarta mutatni művészetét, azért olyan díszítéseket alkalmazott, mint akármelyik más nyilvános épületen. Nem sokon