Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincegyedik fejezet
HARMINCEGYEDIK FEJEZET. 373 múlt, hogy a tiszteletreméltó anya, ki egyszer s mindenkorra ki akarta oktatni rendjét az egyszerűségre és szegénységre, le nem vétette a díszleteket. Legalább azt követelte, hogy a kolostor többi részét építsék egyszerűbben, úgy, a mint az Úr Jézus jegyeseihez illik, kinek nem volt hová fejét lehajtsa.1 Miután leányainak egész napot szentelt, meglátogatta a kármelita apácákat, kik különös jóindulattal támogatták és segítették a troyes-i Visitatiót alakulásának nehéz napjaiban. Áldozatos szeretetöket szívélyesen megköszönte. Azt mondta, hogy a kölcsönös egyetértés a különböző szerzetek között az Istennel való egyesülés kétségtelen jele, mely világosan bizonyítja, hogy a tagok ugyanegy Atyának szeretett gyermekei. Kármel leányai annyira tisztelték, hogy mikor a házukat meglátogatta, ruhájából egy darabot elmetszettek. Itt, a karmeliták zárdájában érte az az öröm, mely után már régen áhítozott. Viszontlátta a Szentháromságról nevezett Mária anyát, kivel több mint harminc év előtt Dijonban a legbensőbb viszonyban élt, kinek bizalommal mondta el még világi korában vonzódását a kármeliták rendjéhez és a kitől a prófétai szavakat hallotta: «Nem, nem lesz szent Teréz leánya, hanem édes testvére, szerzetet fog alapítani, mint ő». Azóta Mária anya kolostort alapított Rouen-ban, Caën- ben, Châtillon-ban, kettőt pedig Troyes-ben, hol 1636-ban a szentség hírében élt. A kolostorok versengtek egymás közt, hogy halála után kié legyen a szive. Szent Chantal égett a vágytól, hogy viszontláthassa : Fondation inédite de Troyes, 420.