Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincadik fejezet
360 SZENT CHANTAL ÉLETE. mekei nevelésére szánt életét, melyet annyi lélek- erővel követett. Mikor több hónapi tartózkodása után Annecy-ben könyek közt bontakozott ki édes anyja ölelő karjaiból, hogy visszatérjen Alonne-ba, életszabályokat kért szent anyjától, melyeket tisztelettel megőrizett, bátran és állhatatosan megtartott, s a melyeknek köszönhette, hogy fiatalsága és nagy gazdagsága dacára a tizenhetedik század legkomolyabb, legkiválóbb és legkeresztényebb női mellé sorakozott. Itt befejezhetnők szent Chantal anyai gondoskodásának történetét hat gyermekéről. De még egy árva kis leány hívja föl figyelmünket, Celsus Benignus és Coulanges Mária gyermeke, később Sévigné asszony. Hol van? Ki gondoskodik róla? Mi lesz vele szülei halála után? Mit tehetett érte Chantal anya, s mit tett? Feleljünk meg egy szóval az érdekes kérdésekre, mielőtt a fejezetet lezárjuk. Tudjuk, hogy Celsus Benignus és felesége, Mária, rendesen a Coulanges-családnál laktak. Férje halála után a fiatal báróné ide vonult vissza kis leányával. Itt is halt meg, anyja gondjaira bízva kicsi gyermekét. Chantal Mária tehát nagyanyjánál, Coulanges asszonynál maradt. Ennél mi sem természetesebb. S mivel mindkét nagyanyjánál egyszerre nem lehetett, sokkal előnyösebb volt, hogy Coulanges nagyanyjánál legyen, ki a világban élt, minthogy hatodfél éves korában a kolostorba zárkózzék, Chantal öreganyjához. Ez helyeselte a természetes intézkedést és hálás szívvel mondott köszönetét Coulanges-éknak, hogy gondjaikba vették a kis árvát és birtokait. Nem is aggódott jövőjéért, mikor ily jó kezekben volt, mégsem tévesztette soha
