Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Tizenkilencedik fejezet

8

SZENT CHANTAL ÉLETE.

szentség vétele után fogadalmat tett, hogy egészen és visszavonhatatlanul az Úr Jézus szeretetének szenteli életét.

Ettől a pillanattól kezdve sokkal nyugodtabb lett, kezeit összetette, szelíden égre emelte szemeit, a melyből csendesen peregtek alá könyei, mint nagy esőcseppek, a melyek zajtalanul hullanak a földre.

Ajkai ismét szóra nyíltak s ezt mondogatták : «0 Jézus, én szerelmem ! Legyen a te akaratod életemben és halálomban ! Egészen a tied vagyok. Ó Üdvözítőm szenvedése és halála, szeretlek, tisztellek. Én Jézusom ! átölellek, téged választlak jegyesemnek!»

Könye csak nem száradt ki többé. Hiába kérték, mérsékelje fájdalmát s kímélje magát legalább gyermeke miatt, a kit szive alatt hordozott. Ki tud magán uralkodni akkora fájdalom súlya alatt? Talpig gyászba öltözött, semmi díszt meg nem tűrt ruháján, egyedül öltözködött, maga-magát szolgálta ki, áhitatgyakorla- tait megsokasította s egészen Istennek szentelte magát.

Három hónap telt el így szomorúságban, szeretet- ben; aztán idő előtt lebetegedett, még pedig oly hirtelen, hogy nem tudta elhagyni a kolostort. Néhány órai kínos szenvedés után fiúgyermeknek adott életet, ki csak néhány pillanatig élt. Chantal anya fölfogta, gyorsan megkeresztelte és karjaiban halottat tartott. A szegény fiatal anya saját fájdalmát feledve, gyermeke után kérdezősködött, mire szent Chantal azt felelte, hogy kis angyalt szült a világra. «0 — felelt a haldokló — oly keveset élt a szegény kis gyermek, hogy már az angyalok között van?» — «Istenem — mondta az égre tekintve, élő hittel és teljes megnyug