Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)
Harmincadik fejezet
356 SZENT CHANTAL ELETE. erőt kölcsönöznek. Coulanges Mária keresztény nő volt. Mint Chantal anyát, ezerszer gyötörte a félelem, hogy Celsus Benignus párbajban esik el, hol testi halála volna a legkisebb veszteség. Most az a gondolat, hogy e helyett dicső hősi halált halt fegyverrel kezében, melyet az egyház és Franciaország szolgálatában forgatott, volt az egyedüli vigasz, mely enyhíthette kissé fájdalmát, s a melyet neki azért nyújtani akart. «Kedves jó leányom, nem kell-e szeretnünk, áldanunk, nagylelkűen fogadnunk Istennek jóságos szent akaratát minden intézkedésében ? Igenis, édesem, meg kell ezt tennünk, jó szívvel és szeretettel, bármily érzékeny a fájdalom, bármily mély a seb, szeretnünk kell a kezet, mely azt vágta. Ezt az igazságot ajánlom, lelki gyakorlatnak fájdalmai napjaiban. Jó férje halandó volt, mint minden ember. Gondolja meg csak, leányom, hányszor forgott veszélyben, hogy elveszíti az igaz, örökkévaló életet. S ime, a jóságos Isten ilyen hősi keresztény halált szánt neki, mely után bizton remélhetjük, hogy az örök dicsőség és boldogság életét éli. Fogadja ezt az édes vigasztalást, szeretett gyermekem és remélje, hogy viszontlátja férjét ott, hol vele örökké együtt élvezzük majd az osztatlan boldogságot. Úgyis csak ezt az igaz boldogságot vártam az önök áldott frigyéből, többet nem kívánhattam. Csak kímélje magát, édes leányom, hogy az Úr félelmében nevelhesse gyermekét, kit az Ég szent házasságuk zálogául adott.1 Biztosítom, hogy sohasem ragaszkodtam önhöz annyira, mint épen most, mert drága 1 Chantal Mária volt a későbbi Sévigné asszony.
