Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

264

SZENT CHANTAL ÉLETE.

Szent áldozás után csakugyan visszajött. Abban állapodtak meg, hogy az egyszerű leány Tours-ban kolostort alapít a Visitatio számára. De csakhamar annyi akadályra talált, hogy reményét vesztette. Elkeseredésében kérte gyóntatóját, engedje meg, hogy már meglevő kolostorba léphessen. «Még egy éjszakát adok önnek, hogy a dolgot jól megfontolja, mondotta szomorúan a szerzetes, s ha szándékához akkor is ragaszkodik, eljárok majd az érdekében.» Hosszú volt az éjszakája, álmatlanul töltötte. Már kora hajnalban a kolostor kapuján kopogtatott a szegény cselédleány. «Jól sejtettem, fogadta a szerzetes, hogy ma korán kelünk. Rajta tehát, kicsinyhitű, a jó Isten majd megsegíti.» El is határozta, hogy ezentúl tántoríthatatlan lesz s nem riad meg semmi akadálytól. Fölkereste Tours egyik igen gazdag és befolyásos polgárát, a ki a városi tanácsnak tagja s igen tekintélyes elüljáró volt. «Uram, mondotta minden bevezetés nélkül, azért jöttem, hogy megszerezzem önnek a mennyországot.» A jószivű ember mosolyogva válaszolta, hogy életében soha nagyobb szerencse nem érhetné, végtelen hálával tartoznék neki, ha az arra szükséges eszközöket tényleg megszerezné. A szives fogadtatás felbátorította a leányt. Előadta tervét, hogy Tours-ban a Visitatiónak kolostort akar alapítani. A szóra Boutos úr arca hirtelen elváltozott. Kijelentette, hogy a városban már túlsók a kolostor, újabbra gondolni sem lehet. De a leány állhatatosan megmaradt kérése mellett, s az úr megígérte, hogy meggondolja majd a dolgot; foglalkozik a tervvel.

Végig járta még mind a huszonnégy elüljárót, az