Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

254

SZENT CHANTAL ÉLETE.

tömegre, mely körülötte szorongott, hogy ruháját érinthesse és a hatvan leányra, kik térdenállva könyörögtek, hogy az ő kezéből vehessék föl a szerzetes fátyolt. Emlékezünk az érsek ellenállására, mely a szentet távozásra kényszerítette. A főpap most már megengesztelődött. Talán a pestis rázta föl lelkiismeretét, vagy inkább Adelaine Magdolnának bámulatos állhatatossága hatotta meg szivét. Ezt az alázatos szüzet szalézi szent Ferenc és Chantal anya szüntelen kitartásra buzdították, s így a siker el nem maradhatott. Csakhamar négy-öt város, Besançon, Gray, Champlitte, Salins kérték és fogadták be szűz Mária leányait. Az első kolostort Besançon-ban alapította Michel Mária Margit anya, ki Dijon-ból jött (1630). Az a harminchat leány, a kiket szent Chantal itt megáldott s a kiknek megjövendölte, hogy valamikor a Visitatio tagjai lesznek, egymásután lépett a zárdába, abban a sorrendben, melyet Chantal anya előre mondott. A champlitte-i és gray-i alapítások következtek ezután (1633—34.), a salins-i kolostort valamivel később emelték.

Adelaine Magdolna mellett az alapításokban az előkelő, fiatal, majdnem gyermek Cusanges Klárá-é a főérdem, ki a Bergues, Champlitte és Gray grófok ősrégi családjához tartozott. Kilenc éves korában mint növendék belépett a besançon-i zárdába s már tizennyolc éves korában meghalt. Lenn járt a földön, mint egyike azoknak a mennyei lelkeknek, kiket csak néha-néha küld az Isten, hogy vigasztalják a világ bajain, nyomorúságain szomorkodó sziveket. Csodálatos tisztaságáért Franche-Comté angyalának hívták. Alázatosságával,