Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

HUSZONHETEDIK FEJEZET.

253

A pestis alig tudott megválni tőle, kegyetlenül megtizedelte és a különben is szegény tartományt borzasztó éhínségbe sodorta. Csoda-e, hogy új alapítással nem találkozunk ? A négy kolostornak, az annecy-i, cham- béry-i, thonon-i és rumilly-i házaknak még egy-két esztendei pihenőre volt szükségük, hogy új rajokat küldhessenek Itáliába és Svájcba, mert már ide is, oda is hívták őket.

Menjünk azért Bourgogne-ba, mely Savoya után a rendnek második hazája. A szerzeteséletnek ez az ősrégi földje, hol a középkorban hatalmas apátságok virágzottak és a szerzetesélet minden alakjában termékeny talajra, rokonszenves fogadtatásra talált, hűséges maradt a nagy alapítónőhöz, a kit ő adott az egyháznak. Majd minden esztendőben újabb kolostort épített a Visitatiónak : Dijon 1622-ben, Autun 1625-ben, Paray 1626-ban, Bourg 1627-ben, Beaune és Mâcon 1632-ben, Semur 1633-ban, Châlon-sur-Saône ésCha- rolles 1636-ban fogadta be a nővéreket. És hogy a kolostorokat benépesítse, szaporítsa, a legrégibb nemes családok sarjait és hatalmas polgári osztályának gyermekeit küldte a rendbe. Bourgogne-iak voltak a legjelesebb szerzetesek, a Bréchard-ok, Chaugy-k, Rabu- tin-ek, Berbisey-ek, Bouhier-ek, kiket részben már ismerünk, részben ezután fogunk megismerni. Éles elméjükkel, erős, határozott jellemükkel csakúgy kiválnak, mint istenes életök ragyogó szépségével.

A Visitatio egymásután meghódította Bourgogne városait. Már Franche-Comté-ba is átköltözött. Emlékszünk szent Chantalnak besançon-i útjára (1626.), az örömujjongásra, melylyel fogadták, a rengeteg nép