Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonötödik fejezet

225

Reméli, hogy ha megőrzik e szent erényeket, a szerzet továbbra is meghozza a világnak azt a gyümölcsöt és áldást, melyet eddig hozott, azt a gyümölcsöt és áldást, mondja, melyről csak én tudok, a mely felülmúl minden képzeletet.» Ezt a levelet, melyet végrendeletnek szánt, ha megkapja a pestist, a főnöknőknek mindeddig titokban kellett tartaniok.1

Ezután Chantal anya a szegény betegekre fordította figyelmét, kik annyian hunytak el körűié, mert az egész várost kötelező egészségügyi zár elválasztotta szerzetétől. Gabonát, pénzt és orvosságot osztatott ki, nagylelkűsége versenyre kelt a nyomorral. Szeptemberig mind elköltötte pénzét orvosszerekre. Pedig szép összeget kapott a francia Visitatio kolostoraitól. Hiába szűkítette a nővérek részét, hogy nagyítsa a szegényekét, hasztalan eszközölte ki a kedves testvéreknél, hogy ezentúl csak fekete kenyeret esznek. A hónap vége felé nem volt gabona. Szerencsére Isten, kinek irgalma nem ismer határt, s a ki nagylelkűségében legyőzhetetlen, nem hagyta el szolgálóit, kik érte fosztották ki magukat és megtöltötte edényeiket. «Mikor Chantal anya látta a szegények nyomorát, mondják a régi Emlékiratok, a mi gabona-készletünket osztotta ki. Szeptemberben elfogyott a gabona, új vételre pedig nem maradt egy fillérünk sem. De püspökünk egyik udvari papja vett tizenkét vékát és meg is őröltette a gabonát. A tizenkét véka búza lisztje megtöltötte a ládát, melybe pedig tizenhatnál is több

1 1629. aug. 20-án kelt levél. Az annecy-i Visitatio levéltárában a Blonay anyához küldött példány van meg.

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.

Szent Chantal élete. II.

15