Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
66 SZENT CHANTAL ÉLETE kérte, fogadja el leányának. Azóta magát csakugyan gyermekének tekintette, tőle kért tanácsot, mint mi anyánktól s minden ügyében, bajában segítségül hívta.1 Egyéb kegyelmeken kívül, neki köszönhette, hogy tiszta maradt azon veszélyes csábítások közepette, melyeknek ifjú korában ki volt téve. Semmi részletet sem tudunk első szent áldozásáról, mely akkor még nem járt oly nyilvános ünnepélyességgel, mint ma, sem bérmálkozásáról nincs följegyzés.1 2 Csak annyit tudunk, hogy a Franciska nevet ekkor vette föl, melyet a Johanna névvel együtt használt és ekkor éledt föl szivében először soha többé meg nem szűnő vágya, hogy Istenért nagyot műveljen, sőt a vértanúhalált is elszenvedje.3 Körülbelül ez időben, midőn a gyermekkorból az ifjúkorba lépett, egy esemény teljesen komoly irányba terelte gondolkodását s szivét Istenre irányította. Nagyatyja, Frémyot János, még élt s hatvanöt éves volt. Miután hosszú ideig oszlopos tagja volt a bourgogne-i tartományi törvényszéknek, még ép erőben, szép és fiatalos öregségben, milyent Isten az erény jutalmául gyakran megad, visszavonult a világtól és példás életének hátralevő napjaiban az örökkévalóságra ké1 Procès de beatification 1. vol. p. 59. Az összes tanúk bizonyítják áhítatát a boldogságos Szűz iránt, mely a szent jellemének mindig egyik legszebb vonása maradt. 2 A tanúk csak azt mondják, hogy in aetate legitima «törvényes időben« vette föl a bérmálás szentségét, de nem tudják, melyik templomban bérmálkozott. 3 Bellair Mária Valentina és Oreyffié Rozália nővér vallomása.
