Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSÓ FEJEZET.

65

sebben, legnagyobb figyelemmel hallgatta a vallás- oktatást, melyet Frémyot elnök magának tartott fönn. Családi hagyomány szerint reggel-este maga köré gyűjtötte három gyermekét, s egy keresztény atya szivével tanította őket a katholikus hit szépségeinek ismeretére és átérzésére, melyeket az eretnekség annyira kiforgatott. Hangsúlyozta, hogy szívvel-lélek- kel kell ragaszkodnunk a római anyaszentegyházhoz és a hívek közös atyjához, a kit annál inkább kell tisztelni és szeretni, minél kevésbbé ismerik és minél inkább támadják mások.1 Kis szentünk lelke örömmel nyílt meg a tanítások előtt, melyekbe a hit öntött életet, s csak látni kellett ezt a zsenge gyermeket, mint reszketett az örömtől vagy fájdalomtól, midőn atyja az egyház diadalairól vagy szenvedéseiről beszélt.

Már gyermekkora óta följegyzik a szegények iránt érzett gyöngéd részvétét, mely később annyi csodának szülőokává lett.1 2 A nyomorultak látása könyekre indította. Ha rongyokba burkolt koldussal találkozott, az Úr Jézusra gondolt, kinek nem volt hová fejét lehajtania. Gyermeki egyszerűséggel szokta mondani : «Ha nem szeretném a szegényeket, azt hiszem, a jó Istent sem szeretném».

Fejledező erényeinek koronája a boldogságos Szűz iránt érzett gyöngéd áhítata volt. Már bölcsőjében árván maradt, s mihelyt eszével élni kezdett, s kezdte érezni, mit tesz anyátlannak lenni, Máriához fordult,

1 Monthouz Paula Hieronyma nővér vallomása. «Említett tanú vallja, hogy ezt Toulongeon asszonytól, a szentnek leányától hallotta.»

2 Charmette Favre anya vallomása.

Szent Chantal élete. I.

5