Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
62 SZENT CHANTAL ÉLETE e napon van alamizsnás szent János ünnepe, Johanna nevet adott neki, követve a középkor régi, megható, mély értelmű gondolkodásmódját. Johanna volt a másodszülött ; az első, Margit, később Neufchézes báróhoz ment nőül ; a legfiatalabbik gyermek András, később bourges-i érsek lett és szalézi szent Ferencnek egyik legkedvesebb barátja. Johanna — így nevezzük ezentúl — nem ismerte anyját; csak olyan korban látta, mikor a szív még nem tud emlékezni. Frémyotné ifjú korának virágában halt meg, mikor harmadik gyermekének, Andrásnak adott életet. Mindenki s főleg a szegények gyászolták, kik sírhantja körül összesereglettek és zokogva, hangos szóval siratták jótevőjüket.1 Johanna ekkor 18 hónapos volt. Az oly gyermekeknél, kik nem édes anyjuk térdén nőttek föl, rendszerint hiányzik valami; növényekhez hasonlók, melyeket nem ért napsugár. De mintha Isten, a ki szentünket nagy dolgokra hívta meg, szántszándékkal vette volna ki anyjának becéző karjai közül, hogy egészen férfias nevelésben részesítse. Frémyot elnökben szigorú atyát adott neki, a ki hivő, nemes és áldozatrakész életének alapját tette le. Frémyot elnökben megvoltak a szükséges kellékek erre a kényes föladatra. Egész tartományszerte megcsodálták nagy tapintatát, pártatlan ítéletét,1 2 nyájas modorát és erélyes akaratát. De mindezeknél becse1 Procès de canonisation. Dorlier Franciska Benedikta nővér vallomása. 2 Kortársai följegyezték, hogy habár 22 éves korában lett főügyész és hosszú éveken keresztül gyakorolta hivatalát, sohasem hozott Ítéletet, mely a törvényszék helyeslésével ne találkozott
