Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET.

63

sebb vonása volt buzgó ragaszkodása az egyházhoz, hajthatatlan, egyenes lelkülete. Azok közé tartozott, kiken teljesen uralkodik a kötelességérzet, kik pillanatig sem haboznak, ha az engedelmesség kívánja, bár ezer életet kellene elveszteniök, kiket határozott elveik önmaguk fölé emelnek s csak alkalom kell, hogy hősökké legyenek. Ez az alkalom nem hiányzott az elnöknek hányt-vetett életéből, számos esetben tanúsított hősies magatartást, oly egyszerűen és természetesen, mintha maga sem vette volna észre.

Johanna e derék férfiú mellett tanulta azt á férfiasságot, buzgóságot, helyes érzéket és határozottságot, melyek jellemének kimagasló vonásait alkották. Ifjú lelkét már akkor át meg átjárta, értelmét megvilágosította az élő hit, midőn esze még szunnyadt. Még úgyszólván csecsemő korában félt az eretnekektől s ha egy ilyen, mint a gyermekeket szokás, cirógatni akarta, sírva fakadt, fejét dajkája ölébe rejtette s csak távozása után csendesedett le.1

Egyszer, alig öt éves korában, atyja szobájában játszadozott, midőn élénk vita keletkezett Frémyot elnök s egy protestáns nemes között, ki látogatóba jött. A legméltóságosabb Oltáriszentségről volt szó. A protestáns azt mondta, neki a reformált vallásban főleg az nyerte meg tetszését, hogy tagadják az Úr Jézus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. E szavakra a kis szent nem állhatta meg; gyorsan odament

volna; «nem közönséges tulajdonság, jegyzi meg Palliot s temetésén nyíltan is kifejezték a törvényszék jelenlétében». (Le Parlement de Bourgogne, p. 86.)

1 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 303.