Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

DUPANLOUP ORLÉANS-I PÜSPÖK LEVELE BOUOAUD-HOZ. 23

közönséges életrajz ; részben rendes események sorozata, de a legbensőbb és legtermékenyebb részét s mondhatnék legnagyobb vonzó erejét és hasznát az Istenhez való viszonya, az Éggel való társalgása, a kegyelemnek működése teszi, az evangéliumi erények kedves illata, Krisztus eme jó illata,1 melyet kilehelnek. Világos, hogy a mely történetírónak nincs érzéke hasonló dolgok iránt, sohasem jut helyes álláspontra és örökre rejtve marad előtte az az élet, melyet meg akar írni. Egy szent életírójának magának is szentnek kell lennie : a legkevesebb kivánalom, hogy fölértse a szentséget, hogy valódi áhítattal írjon.

Nem való szentéletírónak, a ki nem tudja, mi a szent élet ; ezt pedig csak oly mértékben tudja megérteni, a mennyire szereti és csodálja a szentnek erényeit.

Az Ön szent Chantaljának egyik kiválósága, hogy olvasása közben mindig a szent élet, merem állítani, a legtisztább kereszténység légkörében érezzük magunkat. Nem mintha Ön kiragadna bennünket e világból, az emberi élet küzdelmeiből és kisértéseiből. Ez is főbenjáró és gyakori hibája a szenttörténetíróknak; a szentet minden emberi vonástól annyira megfosztva állítják elénk, hogy kérdezzük, csakugyan ember-e ez, Adám fia-e, húsból és vérből való lény-e, mint mi ? Könyvének az a nagy érdekessége és igazsága, hogy a természetfölötti elem sohasem nyomja el a természetest; a nő, a leány, a feleség, az anya, az özvegy folyton megjelenik a szentben ; a természet és

1 Kor. 1. 2, 15.