Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

24

SZENT CHANTAL ÉLETE

malaszt küzdelme és az erény útján való haladás mindenkor szembetűnő.

Nem merítettem ki fontos tárgyamat úgy, a mint kellett volna. De, hogy végezetül összefoglaljam mindazon általános és különös sajátságokat, melyeket egy ilyen mű megkíván, Villemain szavait idézem, a melyek a közönséges történetírásra is, a szenttörténetírásra is alkalmazhatók: «Ha apróra vizsgáljuk mindazon kellékeket, a melyeket az író lelkében és stílusában megkívánunk, méltán visszariadunk». Azonban a milyen nehéz föladat, olyan nagy dolog is, hosszú és férfias munka után a szentnek életébe és leikébe hatolni s e lelket és életet széles alapon megrajzolni egész valójában, minden kedvességével, teljes szépségével; a részeket világos és áttekinthető rendbe, élénk, megható, vonzó előadásba szőni határozott tudással, még inkább kenetességgel és jámborsággal, inkább szeretettel, mint tudománynyal, aztán művészettel és kellemes stílusban, de mindig egyszerűen, komolyan, igazán -— ez nagy művészet, a nagy stílusnak művészeté. Üdvözlöm Önt, kedves barátom, hogy vállalkozott a munkára és sikeresen oldotta meg föladatát.

Ó, ki ad szentjeinknek igazi történetírókat! Hányszor óhajtottam, bárcsak köztünk a szentéletrajzíróknak iskolája keletkeznék, akár papokból, akár világiakból katholikus írók egyesülete, a kik megírnák a szentek életét úgy, a mint kell, a maguk valóságában megismertetnék és megszerettetnék e nagy lelkeket s visszatükröztetnék szentségüket! Erősen hiszem, hogy ez az iskola alakulóban van. Manap a pálya nyitva