Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

DUPANLOUP ORLÉANS-I PÜSPÖK LEVELE BOUOAUD-HOZ. 21

magukat bámulják; s a szent lassan-lassan eltűnik, elvesz a hiú szerző mögött.

Ez már nem a szentnek nemes tartása, ez már nem az ő alakja, hangja, ez nem a szent; nincs ebben se tűz, se fény, sem szín, sem illat, jellemző vonásoknak nyomát sem látjuk.

Vannak, kik azt mondják : Szépen kell megírnom ennek a szentnek életét. Kárbaveszett fáradság, ha valaki úgy fog a munkához, mintha pusztán irodalmi mű volna. Nem, itt másra van szükség; arra, hogy a szent egyszer hatalmasan megragadja az író lelkét, vagy az író érezze erényeinek ellenállhatatlan vonzását, érezze, hogy másokba is át kell ültetnie a saját szer et étét, a saját csodálatát.

Ezért írta meg Montalembert szeretettel magyar szent Erzsébet történetét, ezért tudta oly jól elénk állítani, megjelentetni a kedves szentnek áhítatot keltő alakját s ezért áldják Istent ezren munkájáért.

De ha azt mondom, hogy a szentek életét tárgyszeretettel kell megírni, sietek hozzátenni, hogy ez a szeretet ne legyen a régiségbuvár szeretete, vagy, hogy nagyot ne mondjak, ne legyen az életrajz régész modorban írva. Mit értek ezen? A régész modort nem abban az értelemben veszem, hogy a szent korának régies színezetet kell adni, ez mindenkor szükséges, hanem abban az értelemben gáncsolom, ha a szentnek életét régiségtani kutatás tárgyává teszszük és avatatlan műkedvelő szemmel a tárgy külsejéhez, fölszinéhez tapadunk, a nélkül, hogy mélyére hatolnánk. Ez hibás fölfogás, mert a szentséget oda helyezi, a hol nincs, nagyra tartott esztétikáját teszi helyébe,