Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz
18 SZENT CHANTAL ELETE a jelen idő, a múlt vagy félmult helyett — s az írót egyszerre szavalni halljuk. Nem mintha a jelen időt a múlt helyett elbeszélésben sohasem lehetne használni az előadás élénkítésére; de a jelen időnek folytonos használata, mint legutóbb is láttam egy különben érdemes élettörténetben, az egész könyvet fárasztó szavalattá teszi. «A művészet — mondja Fénelon — saját hírnevét rontja, ha magát fitogtatja.» Jelesül a szentek életrajzára alkalmazható ez. Ne higyjük, mintha a szentek életét megírni nem volna művészet. A sajátos kellékeken kívül a történetírás általános szabályai kötik a szenttörténetírókat is : az anyag megválasztása, elrendezése, az elbeszélő részek megfelelő sorrendje, az egésznek arányos elhelyezése, az események ügyes előkészítése, az egyes darabkák egybeillesztése, egy jó előadás fonalán mindama drágaköveknek, gyöngyöknek összefoglalása, melyekről föntebb már szólot- tunk. A ki az eseményeket egymás mellé állítja, a ki pusztán az anyagot hordja össze, az még nem ír történetet ; halmaz ez és vázlat, rudis indigestaque moles. Azt hihetné, kedves barátom, hogy már nagyon is eltértem szent Chantaltól ; pedig pillanatra sem tévesztettem szem elől. A sajátságok, melyeket megkívántam, a hibák, melyeket megróttam, művéhez vezetnek. Örömmel jegyzem meg : Ön a fölsorolt kellékeket érvényre juttatta, az említett hibákat el tudta kerülni. Miután behatóan tanulmányozta e nagy lelket, nem színtelen vázlatban rajzolta meg, hanem pompázó, terjedelmes történetben, teljes képben, hol a szentnek gazdag és termékeny élete a maga teljes
