Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

DUPANLOUP ORLÉANS-I PÜSPÖK LEVELE BOUGAUD-HOZ. 19

bensőségében bontakozik ki előttünk. Szükségest nem hagyott ki, fölöslegest nem toldott hozzá, minden kérdés kellő megoldást nyer, minden megélénkül az arányos részletek által ; minden esemény ama körülmények szövevényében jelenik meg előttünk, melyek előkészítették, megmagyarázzák és megvilágítják; az időt mindig meghatározza, tárgyalása természetes és világos rendben halad, a mellékesemények száma nagy és mégsem fölösleges; előadása könnyed és gyorsan folyó, úgy, hogy nem tudom, mit csodáljak inkább : józan izlését-e, vagy a mit a régiségbuvárok szoktak dicsérni : szorgos kutatásait-e, vagy munkája tökéletes földolgozását.

Stílusára nem teszek megjegyzést. Ha egyszer valaki olyan magaslaton áll, mint Ön, ha nagy eszme hatja át, jól szokott írni, csak ízlése legyen. Ön nem hajhászott nagy szólamokat. Mit keresnének ezek itt? Ön leikéből írt hiú keresettség és fárasztó szónokias- ság nélkül, egyszerűen, józanul, hévvel. És ekként meg tudta hímezni a szövetet, hozzá illőt a szalézi szent Ferenc és szent Chantal műveiből összeszedett drágakövekhez, melyek oly jóleső, tiszta fénynyel tündökölnek könyvében.

Még egy utolsó szóval emlékezem meg művéről, arról, a mi nézetem szerint a szenttörténetírásnak alapvető föltétele és első kelléke. Szent Chantalnak csak azért tudta teljes történetét adni, mert nemcsak alaposan tanulmányozta a szentet, hanem megadta művének azt a sajátos ihletettséget, a mely nélkül csak üres és rideg munkát lehet végezni. Mint az olaszok mondják, «con amore» tanulmányozott és írt.

2*