Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

Ki nem érzi, hogy e szavak még inkább ráillenek a szentek történetére, mint a világi történetre? Kivált itt visszatetsző az üres dísznek hajhászása. Milyen egyszerűség, mennyi igazság, mily nemes és fenséges komolyság kívánatos itt! És mennyire boszantó, ha folyton az íróba botlunk, a ki minden erejét szóvirágokra vesztegeti, kendőzi, úgyszólván kikészíti nagy alakjait, pedig mi egyes-egyedül csak a szentet akar- nók látni.

Megvallom, engem nem érhet ennél kellemetlenebb csalódás. A mit én a szentek életében keresek s a mit kell is mindenkinek keresnie, az maga a szent, a milyenné Isten alkotta, szive-lelke, erényei, a benne lakó Jézus Krisztusnak jó illata, tetteinek szépsége. És mikor egyre csak az írót látom, a ki mindennel foglalkozik, csak a szenttel és a szentséggel nem, a kinek sem tehetsége, sem igazi tárgyismerete nincs, a ki szüntelen önmagára, képzelt írói tehetségére, stilus-fogásaira tereli figyelmünket, magát csodáitatja, a ki örökösen fontoskodik kimért hidegségével, korlátoltságával, többé-kevésbbé sikerült szólamainak ürességével,akkor fölháborodom. Utálom az ilyen mesterkéltséget ; mert bármilyen legyen is, mindig végtelenül távol áll az igazi nagy művészettől, a valódi szenttörténetírásnak egyszerűségétől, kenetességétől, varázsától és ékesszólásától.

Még egy egyszerű, de kiválóan fontos megjegyzést kell itt tennem a stílusról. Nem is képzelnék, mily könnyű szinte észrevétlenül beleesni a szavalóhangba. A kifejezések helytelen használata, néha csak egyik idő a másik helyett, például az elbeszélésben

2

DUPANLOUP ORLÉANS-1 PÜSPÖK LEVELE BOUQAUD-HOZ. 17

Szent Chantal élete. 1.