Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz
16 SZENT CHANTAL ÉLETE szerűség jellemzi, ezek az írók nem tudom miféle keresettséggel, dagályossággal és szeszélyességgel rajzolják : semmi tartalom, semmi nyugalom stílusukban, szóval minden komolyság, mondhatnám minden tisztelet, minden szerénység nélkül esetlen kitörésekre fakadnak, hatásra vadászó hiú ékességgel veszik körül, a melyben már nem ismerjük föl ezt a csodálatos szentet, mint nem ismerjük föl Gerard-nak szánalmas képén sem, mert ezt a komoly szentet csak bizarr, világias módon tudta föltüntetni. Úgy áll a dolog, mint sok festővel, a kiknek Ízlésük is megromlott, keresztényies érzékük is eltompult, föl sem fogják azt az óriási ellenmondást, a mely a boldogságos Szűz köznapi és keresett ábrázolásában rejlik. Szóljon ezekről ismét Fénelon: «A történet sokat veszít hatásából, ha túlságosan sok benne az ékesség. Ciceróhoz méltó megjegyzés Caesar Commentárjai- ról : Commentarios quosdam scripsit rerum suarum valde quidem probandos. Nudi enim sunt, recti et venusti, omni ornatu orationis tamquam veste detracta. Sed dum voluit alios habere parata, unde sumerent, qui vellent scribere historiam, ineptis gratum fortasse fecit, qui volunt illa calamistris inurere, sanos quidem homines a scribendo deterruit. Az avatlan emberek szemében — ineptis — hiba a csupasz történet, erőnek erejével föl akarják díszíteni, sujtásos ruhába bujtatni, szépen megfésülni. De a hozzáértő és választékos Ízlésű ember visszariad attól, hogy csak valamit is hozzátegyen az egyszerűségében nemes és fenséges történethez».
