Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

204

SZENT CHANTAL ELETE

megírni szándékozott. Azonban ő halt meg előbb s az egész levélcsomagot oktalanul visszaküldötték szent Chantalnak, a ki rémületében, zavarában a tűzbe vetette. Nagynehezen sikerült egy jelenlevő szerzetesnőnek a levelek egy részét a tűzből kimenteni. Utóbb másokat is találtak és szalézi szent Ferenc leveleivel együtt, melyeket féltő gonddal őrizett Chantal asz- szony, később kiadták s egyik is, másik is meg nem szűnő csodálat tárgya lett Mint szent Ágoston vallomásai, mint szent Teréz művei, vagy a Krisztus követéséről szóló szép könyv, egészen olyan, nem emberi szellem jegye látszik e leveleken.

Akkora lelki tisztaság egyesül bennük, oly nagy gyöngédséggel, a szívnek akkora gerjedelme tökéletes lemondással, magábavonultsággal, hogy még inkább és egyre csodálnunk kell, szeretnünk kell azt a vallást, mely a lelket ily szédítő magasságba tudja emelni, a mely beléjök ily isteni érzelmeket tud lehelni.

Sűrű levelezésük a szentek évkönyveiben ritka látványt nyújt nekünk: hogyan vezeti a szent a szentet. Más szenteket is látunk cselekedni, de rendesen nem látjuk a kezet, a mely őket igazgatja. Megcsodáljuk munkájukat, áldozatos lelkűket, buz- góságukat, de életük egy része, a legszebb része, homályban marad előttünk : az a belső élet, a melyet csak egy ember ismerhet, a gyóntató atya és a mely mégis minden tettük legelső rugója, nyilvános életük egyedül helyes magyarázója. Az az ezer meg ezer gondolat, a melyet halk hangon leraknak a gyóntatószékben, azok az aggodalmak, az a nyugtalanság, mely azonnal eltűnik, mihelyt a szeretett lelkiatya