Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Hatodik fejezet
HATODIK FEJEZET. 205 tudomására jut, a tanácsok, melyeket itt nyernek, az eszközök, melyeket itt ajánlanak ; végre maga az út, a melyen haladniok kell, mindez rendes körülmények között láthatatlan a szentek életében. A szent a gyóntatószék előtt térdelve szeretete, alázatossága egész bizodalmával kitárja lelkét, de ezt örökös hallgatag- ság takarja, csak az utolsó Ítéletkor kerül napfényre. Ellenben itt, mivel szalézi szent Ferenc távol volt és Chantal asszony csak hosszú időközökben, alig egy- kétszer láthatta őt évente, kényszerültek gyakran levelezni egymással és a repülő lapokra kellett bizniok egyiknek szive magasztos bizalmasságát, a másiknak bölcseségét, csodálatraméltó feleleteit. Nem közönséges emberekről van itt szó, pedig az emberi szív elrejtett titkaiba hatolni már magában is különös örömet okoz, itt szent Chantal asszony gyónik a genfi szent püspöknek ! Chantal asszony 1604. május 30-ról kelt levelére, a melyben megírja neki vívódásait, belső gyötrelmeit, szalézi szent Ferenc egyszerre két nagy levéllel is válaszolt.1 Az elsőt, a mely a lelkiatyának bemutatásra volt szánva, «igazán és teljes őszinteséggel» irta, «a mint mindig is tennem keil», «de mégsem oly szabadon, mint ezt a másikat, a melyben szívből szívhez kívántam szólam». Egyikben is, másikban is az egy lelkivezető mellett foglal állást, a ki előtt a léleknek nyitva és mindig egészen tárva kell lennie, mint egy nyitott könyvnek és a kinek tekintélyét mindenben 1 1604. junius 14. és junius 24.
