Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

HATODIK FEJEZET.

203

Chantal asszony lelkiatyja visszajött Dijonba, meglátogatta őt s kikérdezgette dolgai felől és a nélkül, hogy gáncsolta volna lelke megnyilatkozását szalézi szent Ferenc előtt,1 vagy hogy kívánta volna, ne levelezzen vele, csak azt jegyezte meg, hogy ne futkosson egyik lelkivezetőtől a másikhoz, hogy csak egy vezetője legyen ; a miben tökéletesen igaza volt.

Villars atya helybenhagyta, hogy szükségképen csak egy lelkivezetője legyen valakinek, ezt még senki sem vonta kétségbe, de azt akarta, hogy ez egyetlen vezető szalézi szent Ferenc legyen.

Mivel Chantal asszony mindjobban megzavarodott és semmiképen sem lelt békességet, elhatározta, hogy gyóntatója engedélyével írni fog a genfi szent püspöknek.

Itt kezdődik egyike a leggyönyörűbb levélváltásoknak. Szerencsétlenségünkre csonkán maradt ránk. Szalézi szent Ferenc, a ki, mint mondta, nem érezte magát méltónak, hogy ily nagy lélekkel érintkez- hessék, megőrizte Chantal asszonynak hozzá Írott leveleit; sajátkezűleg látta el jegyzetekkel, hogy anyaga legyen az élettörténethez, a melyet róla

1 Chaugy anya és a többi életirók, a kik őt követik, azt állítják, hogy Chantal asszony gyóntatója Dijonba visszatérvén, heves szemrehányásokat tett neki, a miért szalézi szent Ferenchez fordult és nagy lelkiismereti furdalásokat szerzett neki. (Chaugy p. 48. Maupas p. 49.) Ez azonban tévedés. Szalézi szent Ferenc egyik levelében ezt olvassuk : «Egészen megvigasztal, hogy a mint kegyed is írja, a tisztelendő atya, a kit a mi Urunk az ön vezetésére rendelt, igen helyesnek találta, hogy míg Dijonból távol volt, velem közölte lelkiállapotát és nem helytelenítette, hogy néha nekem levelet írhasson». (1604. junius 14. levele.)