Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

HATODIK FEJEZET.

191

nyomasztó terhét nem veszi el, a lelkeknek, mintha csak játszanék velük, úgy mutatja be az egyszerűség, őszinteség, magábaszállás rögös útját, az igaz keresztény élet útját. Másrészről itt a nagylelkű, erős természetű Chantal asszony. Nézzétek engedelmes készségét, vágyakozását Isten akarata megismerésére, annak teljesítésére; nézzétek azt a lelki vidámságot, a mely semmi áldozattól nem riad vissza.

A szenteknek bámulatos vonása, a melyben nagyon keveset hasonlítanak a világ nagy embereihez, az, hogy minél közelebbről látjuk őket magánéletük apró viszonyaiban, annál nagyobb elragadtatást, tiszteletet érzünk irántuk. Chantal asszony is napról-napra tapasztalta azt. A mit a szent püspökről, mikor a szószéken csodálta, tudott, csak mint árnyék tűnt föl neki a mellett, a mit alkalma volt látni, mikor közelebbről megfigyelni szerencsés volt. «En — mondja — minden szavát és minden tettét bámulom és úgy nézek rá, mint egy angyalra. Viselkedése oly méltó- ságos, oly szent, hogy én nem tudom róla levenni szemeimet. Beszédei nem kevésbbé vannak épülésemre, keveset beszél, de oly okosan, nyájasan, tanácsra készségesen, én nem tudok nagyobbat kívánni, minthogy közelében lehessek, bölcs beszédeit hallgathassam, melyek ajkáról áradnak és ezért, valamint azért is, hogy láthassam szent tetteit, boldognak érezném magamat, ha legutolsó cselédje lehetnék.»

Másrészről szalézi szent Ferenc, minél gyakrabban látta Chantal asszonyt, annál inkább megragadta a szentnek alázatossága, szerénysége, szent buzgósága. «0, valóban Isten szent Paula, szent Angela, genuai