Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

190

SZENT CHANTAL ÉLETE

Chantal asszony megértette a célzást s másnap már nem viselte azokat a bizonyos «díszes és ékes» ruhákat, a melyeket eddig használt és a melyeket a főúri hölgyek gyászuk letelte után különben viselni szoktak.

Másik napon szalézi szent Ferenc fejkendője fátyolszövetén selyem-csipkét vett észre.

— Asszonyom ! kérdezte tőle, nem maradna ön e csipke nélkül ugyanaz, a ki ?

Ez elég volt, még aznap este maga fejtette le róla a csipkét.

Más alkalommal ruhája gallérján egy kis makkot pillantott meg a szent. Megfogta és szent szelídséggel mondá:

— Asszonyom, nem állana elég szorosan a ruhagallér e dolog nélkül ?

Chantal asszony azonnal visszavonult, ollót hozatott és levágta a makk-diszítést.1

Ezek apró áldozatok, mondják önök, kétségen kívül. De e kis önmegtagadások, melyek látszólag alig érdemesek arra, hogy egy olyan fönséges eseményekkel bővelkedő történetben helyet foglaljanak, minő fényt vetnek szalézi szent Ferenc és szent Chantal jellemére !

Íme, itt mutatkozik be a szent püspök valódi, szeretetreméltó, égieken csüggő természete szerint, ajkai körül folytonos mosoly, mellette szigorú, de nem kevésbbé szelíd; a keresztet virággal borítja be, de

1 Deuxième Mémoire de la mère Louise-Dorothée de Marigny. Procès de canonisation tome II. p. 976. Mémoires de la mère de Chaugy, p. 42.