Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

186

SZENT CHANTAL ELETE

sággal akarta tudni, ki volt az, a kit ott látott, s mikor a bourges-i érsekkel találkozott, azt kérdezte tőle :

— Mondja, kérem, ki az a fiatal, világos barna, özvegyi ruhába öltözött úrnő, a ki szemben helyezkedett el beszédem alatt és oly figyelmesen hallgatta az igazság igéit?

Az érsek mosolyogva megmondta, kicsoda és a szent rendkívül megörült, midőn megtudta, hogy a kérdezettnek testvére.

A két nagy főpap ettől fogva magasztos és szent baráti frigyre lépett egymással.1

Frémyot András, Bourges érseke, a kinek a kérdés szólt, valóban nem volt más, mint a fiatal András, a kinek tizenöt évvel ezelőtt a liga harcai alatt majd, hogy fejét nem vették. 1591-ben Párisban kezdte meg tanulmányait, szelleme, élénksége és szorgalma által hamarosan kitűnt, s a város hires egyetemének doktori kalapját is elnyerte. Dijonba visszatérve, a tartományi törvényszékben tanácsossá lett, alig 26 éves korában; mindenki jósolgatta, hogy atyjának elnöki széke vár reá, mikor egyszer csak megváltozott gondolkodása és az egyházi pálya iránt kezdett vonzódást érezni. El is hagyta hivatalát, fölvette a kisebb rendeket és mielőtt pappá szentelték volna, bourges-i érsekké és a dijoni szent-István-templom apátjává nevezték ki. IV. Henrik, a ki Frémyot elnök érdemeiért fiát is nagyon szerette, e méltóságaihoz jelentős javadalmakat adományozott neki a gex-i kantonban

1 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 42. Vie du bienheureux François de Sales, par Charles-Auguste, p. 315.