Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Ötödik fejezet

181

Ez a szent egyén, a kit Isten Chantal asszony vezetésére rendelt azon a meredek úton, a melyen haladni készült. Látnivaló, hogy két ember volt megbízva, hogy úgy mondjam, e nagy lelket kialakítani és magasztos hivatására előkészíteni : Frémyot elnök és szalézi szent Ferenc. Az elsőnek kezében erőssé, fogé- konynyá, áldozatra, hősies tettekre kész lénynyé lett. Most látni fogjuk majd, hogy a második kezében, mint szelídül és csendesül, a ki talán az atyai nevelés révén kissé túlságosan is erélyessé vált, engedelmességre hajtja fejét, alázatossága egészen átalakítja; szelídségbe, kellembe öltözik és végre, de nem minden küzdés nélkül, a valódi keresztény nő eszménye lesz, a melytől tündöklő erényessége mellett is még távol volt harminc éves koráig.

Az 1604. év elején, a mennyire történetünk folyamán eljutottunk, szalézi szent Ferenc és szent Chantal még nem ismerték egymást. Még a szent püspöknek nevét is alig hallotta a mi szent bárónőnk, de bizonyosan eljutott az utóbbinak híre egész a genfi püspökig. Kétszáz mérföldnyi távolságban éltek egymástól és nem tudták, hogy Isten ugyanazon föladat teljesítésére szánta őket, egyiket a másikért teremtette. Pedig szellemükben megvoltak azok a természeti különbségek és a szívnek az a harmóniája, a mely az együttműködésnek föltétele és próbája.

E két lélek nyilván nem egyazon családhoz tartozott. Szalézi szent Ferenc a szent Jánosok, Ambrusok assziszi-i szent Ferencek, szent Bonaventurák, Fénelonok gyengéd érzelmes fajából való, szent Chantal ellenben a szent Pál, Domonkos, Ignác, szent Teréz és Bossuet

ÖTÖDIK FEJEZET.