Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Ötödik fejezet
182 SZENT CHANTAL ÉLETE kemény, hevesvérű rokonságából. Bármint legyen is, természetük, jellemük külömböző volta szembeszökő, még írásmódjukon is észrevehető. Szalézi szent Ferenc a képeket, példákat, hasonlatokat kedveli, játszadozni szeret a virágok között. Szent Chantal pedig érdesen, határozottan, színezés nélkül ír, de élénken, tüzesen, bizonyos fokú férfiassággal, mely egy asszonyban meglepő. De ezzel végeztünk is a különbségekkel ; mert másban nem találunk egyebet, csupa megegyezést, csupa harmóniát. Egyikben is, másikban is a szellem ugyanazon emelkedettsége, az érzelmek ugyanazon nemessége, a lélek ugyanazon nagysága. Egyikben is, másikban is ugyanaz a készség Isten szeretetére, ugyanaz a rettegés a rossztól, ugyanaz a megvetése minden mulandónak, ugyanazok a kibontott szárnyak az ég felé. És leginkább megjegyzésre méltó a látszólagos ellentétek mellett is természetfölötti útjuknak azonossága. Szalézi szent Ferenc azáltal szentelődött meg, hogy szelídségébe erő vegyült, Chantal asszony azáltal, hogy erélyét szelídséggel mérsékelte és miután ez a belső munka befejezést nyert, a melynek megkülönböztető vonása : szelídség az erősségben, erő a szelídségben, mindketten nyilvános, külső munkába fogtak az egyház dicsőségére. Évek során lankadatlanul dolgoztak az elsőn, a belső munkán szalézi szent Ferenc és szent Chantal, de külön-külön. Előre is haladtak bár egyenlőtlenül. Mindegyik napról-napra alázatosabb, önmegtagadóbb lett, önmaguktól, a világtól egyre jobban elfordultak,
