Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Ötödik fejezet

sőséges egyesülést Krisztussal, hogy a mikor csak nevét kiejteni hallotta, arca már lángban égett és kitüzesedett ; azt a gyengéd, őszinte, érzéssel teli, mondanám gyermekies áhítatát, azt a mélységes, komoly, hősi áhítatát. Valóban teljesigazsággal elmondhatta: «Ha lelkemben egy hajszálnyi érzést vennék észre, a mely nem az Istenért, az Istentől, az Istenben van, rögtön kivetném és inkább szeretnék egyáltalán nem lenni, mint egészen és föltétlenül Istennek nem szolgálni.»

Mikor már a lélek ily bensőséges életet folytat, Krisztus arculatának néhány vonása külsején is kiverődik. A másolatnak hasonlítani kell eredetijéhez. Nem is lehet ránézni a nélkül, hogy az eredetire ne gondolnánk. Ezt lehetett szalézi szent Ferencen is észlelni. Mindenki, a ki csak közeledett hozzá, oly megillető- dötten tért vissza, mintha magát az Úr Jézust látta volna. Depaul szent Vince egész hangosan mondogatta, hogy a genfi szent püspök igazibb és hívebb képmása az Úr Jézusnak, mint a melyet akkoriban fölfedeztek és szent Chantal is elragadtatásában így kiáltott föl egyszer: «0 Istenem, merjem-e mondani elmondom, ha szabad, az én szent atyám nekem oly élőképnek tetszik, a melyre a mi Urunk Istenünk Fiának képe van rajzolva. Mivel a szent férfiúnak napirendje, beosztása valóban természetfölötti és isteni. Sokan mondották már nekem, hogy mikor ezt a szent embert látják, úgy tűnik föl nekik, mintha maga az Úr Jézus járna a földön».1

180 SZENT CHANTAL ÉLETE

1 Lettre au R. P. dóm. Jean de Saint-François.