Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Ötödik fejezet

179

nem nézett reájuk, úgy hogy mikor távoztak, nem tudta megmondani, milyen volt arcuk. Egy alkalommal, midőn valamelyik nő rokona került szóba, a ki nagyon szép volt, azt mondta a szent: «Igaz, hogy sokszor láttam, de megvallom, még nem néztem meg». És mikor Camus püspök megkérdezte tőle, hogyan kell látni az embereket a nélkül, hogy megnéznők, a szent kissé elmosolyodva és elpirulva, hogy erénye tudomásra jutott, azt mondta: «Lássa, én önt gyakran láttam és nézegettem is; de rokonomat, a ki abból a nemből való, a melyet látni, de nem nézegetni kell, csak felületesen és általánosságban láttam, pusztán azért, hogy megismerjem, ha találkoznom kell vele». Máskor egy híres szép nőről beszéltek, kire a szent véletlenül azt mondta, hogy «spécieuse». Miért használja e szót «spécieuse» ? kérdezte Camus püspök, nem tudom, ha Savoyában használatos szó-e, de aligha francia. — Sem savoyai, sem francia, hanem inkább egyházi szó, válaszolt a szent. — Tehát szabad a papoknak már innen-onnan a nyelvet is kiforgatniok ? tudakolta tovább Camus püspök. — Nem, mondá az, hanem mikor a másik nemről beszélnek, azt hiszem, nem illenek ajkukra a szép, szépség szavak, mert velük valamiképen a saját szemük ítéletét mondják ki, és ezért kell ezt mérsékelni egy sokkal szerényebb szóval. ítéljétek meg ebből, kiált föl Camus püspök, beszéde, nézése, gondolkozása tisztaságát, valóban szent az testre és lélekre.»

Végre, ne feledjük el szalézi szent Ferenc mint lelkivezér arca megrajzolásánál utolsó ecsetvonásként jelezni Jézus iránt való végtelen szeretetét; azt a benÖTÖDIK FEJEZET.

12*