Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Ötödik fejezet
170 SZENT CHANTAL ÉLETE részlete lenne történetünknek, ha szalézi szent Ferenc szellemét, hatását kutatnók a vezetése alatt levő lelkeken. És minő lelkeken! Chantal asszony, Charmoisy asszony, Bruslard elnökné, Favre, Bréchard, Blonay, Chíatel kisasszonyok, mind nagy szellemek, nagy szivek, nagy jellemek, de még nagyobb szentek életük és Istennel való szoros egyesülésük által. Hatása rendkívüli volt. Még kevésbbé jó emberei, majdnem azt mondtam, ellenségei is, legalább éles elméjét és jellemét csodálva csodálták. «Egyike volt ama kiváló püspököknek, mondja Saint-Cyran a kik legmagasztosabb hivatásukban magából a világosság forrásából és az igazság ismeretéből meríthették, a mire a lelkek vezetésében szükségük volt. Senkisem számíthatja be tudatlanságukat, ha mindjárt hiányzott volna is valami szükséges ismeretük, mivel Isten maga támogatta, mint ártatlan és ritka erényességű embereket; azért mindaz, a mit a lelkek üdvére tettek, jól volt téve, Isten helybenhagyta, az emberek helyeselték.»1 Éleslátásához talán még ritkább tulajdonok járultak. Szelídsége elragadó volt. Valaki azt mondta róla — egy tanúvallomást tevő 1 Lettres chrétiennes et spirituelles de messire Jean du Verger de Hauranne qui n’ont point encore été imprimées. 1744. 2. vol. t. I. p. 56. Figyelemreméltó, minő ügyességgel és erővel védelmezte Saint-Cyran abbé a janzenistákat és szalézi szent Ferenc tekintélyével próbálta igazolni őket. «Ha mindjárt hiányzott volna is valami szükséges ismeretük ! »Ez a «ha mindjárt» mily kedves ! nem kevésbbé a következő szavak is : anem számíthatja be senki tudatlanságukat», «minden, a mit csak tettek, jól volt téve, Isten helybenhagyta».
