Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Ötödik fejezet

167

meggyőződött, hogy nem tud nélküle meglenni, azért buzgó imádságát megkettőzte. Egy nap, midőn imádkozott, hosszabb ideig elragadtatása volt. «Úgy éreztem, mondja később, mintha más világból jönnék vissza, a melyben csak ez egyetlen szózatot hallottam : A mint az én fiam Jézus engedelmes volt, úgy akarom, hogy te is engedelmes légy.»

«Más alkalommal ipám montheloni kastélyához közel a kis erdőben erős, belső hatást éreztem imádság közben, a nélkül, hogy ellenállhattam volna. Úgy hajtott valami, hogy a közel templomba betérjek. Itt esett értésemre, hogy az isteni szeretet rajtam végre akarja hajtani mindazt, a mire szánt és hogy sok munka vár rám önmagámmal és másokkal szemben. Egész testem megrendült és megremegett, midőn magamhoz tértem. De szivem nagy örömet érezett, mert a szeretet tápláléka a földön a szenvedés, miként az égben az öröm».1

Megaláztatásai és látomásai közben végre megjelent szalézi szent Ferenc. Harmadfél esztendeig készítette fogadására isten Chantal asszonyt. Ezért mutatta meg neki alakját a bourbilly-i dombon ; aztán oly vezetés alatt hagyta bolyongani, a mely nem neki való volt, de a melynek eredménye az, hogy még hőbben óhajtotta Genf szent püspökét. Míg így vágyát élesztgette, addig Monthelon várában büszkeségre hajló természetét megtörte, akaratát hajlékonynyá tette s e

ÖTÖDIK FEJEZET.

1 Ezt a j'elenést maga Chantal asszony beszéli el kiadatlan kéziratában. Chaugy anya, a ki szintén elbeszéli (34. 1.), csak kibővítve mondja el ugyanezt.

i