Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Második fejezet

86

SZENT CHANTAL ÉLETE

mindig győztesen került ki; de szerencsére senkit sem ölt meg.

A liga harcai méltóbb teret nyújtottak érvényesülésének. Megjelenése föltünést keltett s ifjú korában mindenkit bámulatra ragadott rettenthetlenségével, eleven becsületérzésével, hidegvérűségével s mint látni fogjuk, mélységes hitével, gyengéd lelkiismeretével, noha párbajai az ellenkezőt sejttetnék. Vidám, nyájas, közlékeny volt. Szívesen foglalkozott az irodalommal, költészettel, rendkívül ügyesen társalgóit. Szóval megvolt benne a középkori lovagnak hite és bátorsága a XVII. század nemesének finomult szellemességével és viselkedésével. Frémyot elnöknek megtetszettek a fiatal ember ritkaszép tulajdonságai ; kineveztette a semur-i őrség kapitányává. Nem is bízhatta volna hívebb kardra annak a városnak őrizetét, hová a tartományi törvényszék áttette üléseit és megígérte neki Johanna Franciska kezét.

Johanna huszadik évét töltötte be. A régi emlékiratok szerint «termete szép, tartása nemes és méltó- ságos volt; arca kellemes, vonzóan szép, mesterkéltség és lágyság nélkül; kedélye eleven, vidám, szelleme tiszta, élénk, világos; Ítélete biztos, ingatagság, köny- nyelműség legkisebb árnya nélkül. Szóval tökéletes nőnek tartották és azért fájlalták, hogy Dijonból Bourbilly-ba ment lakni».1

Chaugy anya azt hiszi és a többi életírók utána mondják, hogy Dijon volt ismerkedésük színhelye és hogy itt történt az eljegyzés és házasság is. Azonban

1 Mémoires de la mère de Chaugy; p. 12.